Tisztelt Bíróság!
Alperes XY Bíróságra beadott vitatására, valamint a
2016 júniusi tárgyaláson elhangzottakra a következőket reagálom:
Élettársi kapcsolatunk 2001 szeptember 18-án kezdődött. 2001
július elején ismerkedtünk meg internetes társkeresőn, 2001 szeptember 17-én
találkoztunk először, majd alperes kérésére gyakorlatilag másnap beköltöztem a ..... lévő házába.
A háztartást első perctől kezdve
vezettem, főztem, takarítottam, innen
utaztunk, itt töltöttük a Karácsonyt. Az
őszi-téli időszakban néhány napokra mentem ki N-ba az akkori munkám miatt,
majd számomra 2002 március vége felé megkezdődött a szezon, igy március végétől N-ben laktam újra úgy,
hogy Alperes minden hétvégén kijárt hozzám általában csütörtök estétől hétfő
reggelig és segített az üzletben is.
2002 szeptember végétől újra a .....utcában laktunk és 2003 február
végén derült ki, hogy babát várok, így a 2003-as szezont N-ben már el sem
kezdtem, csak a betanításban segítettem az új alkalmazottaknak.
Ezen időszak alatt – 2001 őszétől kb. 2003 tavaszáig alperes
úgy járt el „dolgozni” a ... irodaházába, hogy ott sem fix állása, sem egyéb
szerződése nem volt, állítólag egy projekten dolgozott, amiből soha nem lett bevétele, viszont volt
internet meg egy íróasztal és egy számítógép, amit használhatott. Mint utóbb
kiderült, bár már a házában laktam, Ő a társkeresőzést sem hagyta abba.
Már a kislányunk születése előtt több félreérthető SMS, telefonbeszélgetés
történt Alperes részéről. 6 hónapos
terhesen egyszerűen kirakott az utcasarkon, hogy várjam meg, míg elugrik egy
barátnőjéhez, melyből bárki arra a következtetésre jutott volna, hogy Alperesnek
viszonya van (a félreérthető mondatokat Alperes nem is vitatta, elismeri, hogy
azok félreérthetőek voltak).
Ennek következménye lett a 2006-os próbálkozásom (március és
április), melyet nem is tagadtam előtte, azt akartam megtudja, milyen érzés.
Ez volt azonban az egyetlen és utolsó, a többit csak szeretné úgy beállítani, hogy
az ő dolgairól elterelődjön a figyelem és én a védekezésemre fordítsam az
energiámat. 2007-es kardiológiai
vizsgálata igaz, többhetes betegállománya azonban nem, hiszen eredményei
negatívok lettek.
2007 tavaszán én már
eleve a kisfiunkat vártam és készültem az érkezésére. Alperes a második gyermek
érkezésének először egyáltalán nem is örült, szerinte „korai” volt.
2005 tavaszától Alperessel együtt többször jártunk külföldön
árubeszerzésen. Tény és való, hogy segített az üzletmenetemben, de az utazásokat ő is élvezte, mindig akart és
szívesen jött. Amíg ennek pozitív hozománya volt, addig alperes szerint közös
volt a tevékenység, közös volt a szerzemény, azonban amikor ebből problémák
adódtak és büntetést kellett fizetnem, akkor már nem érezte közösnek a
felelősség viselését.
Mivel Alperes 2008 –tól nem rendelkezett jövedelemmel , így
az anyagiak miatt állandó volt a konfliktus köztünk. A devizahitel
törlesztőrészlete mellett a
telefonszámlája és a villanyszámla kivételével mindent én fizettem, ami elég
nagy megterhelést okozott. Kérésem mindössze annyi volt, hogy legalább olyan
munkát találjon, amiből a törlesztőrészletet ki tudnánk fizetni (100-130e Ft).
2011-ben döntöttem úgy, hogy külföldön próbálok szerencsét
nyelvtudásommal, szervezőkészségemmel. Alperessel ezt megbeszéltük, kifogással
nem élt. 2012 június végéig az én költségemen az időnek több mint a felét
velünk töltötte B.országban. 2012
június végén együtt négyen jöttünk haza Magyarországra és laktunk újra a .... utcai házban. 2012 szeptember közepén mentem ki újra a fiunkkal, majd Alperes a
lányunkkal jött utánunk 2012 szeptember 24-én. 2012 novemberében újra kijött
egy hétre, majd 2012 dec. 15-én jöttünk haza mind a négyen és előre tervezetten
2013 március végéig a .... házban laktunk. Nem igaz Alperes állítása, hogy a
2012-es Karácsonyt nem akartam a házában tölteni – az 1 évvel később, 2013
Karácsonyán volt.
Ezen idő alatt – 2013
januártól 2013 március végéig - a kislányunk bejárt az iskolába is természetesen.
2013 március végétől Bországban
voltunk, majd 2013 június 20-án a lányunkkal jött haza (a kisfiú kint maradt
velem). A kislányt megviselte az a két hónap, amit az Apukájával töltött;
későbbi elmondása szerint semmi nem lehetett úgy, ahogy ő szerette volna; Alperes nem akarta, hogy a nagyszülők
elvigyék a Balatonra nyaralni, maga mellett akarta tudni a házban („egyedül
enni sincs kedvem” ), a kislányunk
barátnőjéhez is alig-alig akarta elengedni.
Tény, hogy Alperessel nem volt jó a viszonyunk , sokat
vivódtam magamban, de a gyerekek miatt nem hagytam el. Azt reméltem, hogy távollétünkben Alperes
rákényszerül, hogy elhelyezkedjen és ne nekem
egyedül kelljen folyamatosan megoldani a problémákat. 2013 áprilisában maga az Alperes írt nekem
levelet, hogy jobb lesz, ha befejezzük a kapcsolatunkat, nem akar a terhemre
lenni (mellékletben csatolva). Ebben az
időszakban már voltak próbálkozásai mások felé - természetesen ez engem nem zavart, ha vége a
kapcsolatunknak, ami ellen nem volt kifogásom, nincs is jogom beleszólni.
2013 Karácsonyát nem akartam a házában tölteni, viszont a
gyerekeket sem akartam otthagyni, így engedve zsarolásának, megalkuvásból ott
töltöttem a Karácsonyt.
2014 február 23-március 8-i magyarországi látogatásunkkor az
Alperessel újra közeledtünk egymáshoz, bár ekkor derült ki, hogy 2013
decemberében megismerkedett egy hölggyel (P. Gy.), akivel 2014 január-februárban
elmélyült a kapcsolata (Alperes állítása szerint „mentális” kapcsolat volt
köztük), valamint az, hogy névházasságot kötött egy ......-i hölggyel.
Utóbbit még elnéztem volna, mivel
névházasság, azonban a másik kapcsolata P. Gy-vel annak ellenére nem
szakadt meg, hogy immáron próbáltunk közös jövőt találni. 2014 májusában és
júniusában is 180 000 Ft értékben vásároltam neki repülőjegyet úgy, hogy
velünk lehessen 2-2 hetet.
Nem igaz alperes azon állítása, hogy a házassága részéről
próbálkozás volt. A névházasságot egy régi ismerőse „szervezte”, mivel tudta,
hogy nem nős és kapcsolatunk sem jó. A ...-i hölggyel nem is tudtak
kommunikálni, és teljesen életszerűtlen is lenne, hogy azzal, aki a gyereke
anyja, fel sem merült a házasság gondolata éveken át, viszont egy vadidegent alig
2-3 hónapos ismeretség és közös nyelv hiányában pedig elvesz feleségül, a családjára vonatkozó
adatokat pedig papírról tanulja meg?!
Mennyire lehet életszerű, hogy néhány nappal az esküvője után az újdonsült férj 2 héten át
a volt élettársával alszik egy ágyban??
2014-es tavaszi újrapróbálkozásunkra 2014 július 1-én tettem
pontot, ugyanis alperes a B.országból való hazatérésem előtt 12 nappal a
2013 decemberében kezdődött kapcsolatát P. Gy-vel lezárni nem tudta (erre
írta vitatásában „…szétverjen tőlem független párkapcsolatot…” és a hölgyet 2014
július 1-én éjszakára a .... házba hívta úgy, hogy a vele Magyarországon
tartózkodó kisfiunkat a nagyszülőkhöz
készült leadni. Állítása szerint baráti csevegésre és zenehallgatásra készült
éjszaka, amiben az alvó kisfiú zavarta volna (?!). Innentől kezdve próbáltam
megértetni vele, hogy a bizalmam immáron sokadszorra elszállt és végleg
befejeztem vele a kapcsolatot, teljesen lényegtelen, mi történt és mi nem; az
ok a hazudozása és nem a szerintem feltételezett megcsalás.
Alperessel 2014 július 13-i hazaérkezésem után beszélni nem
óhajtottam, megmondtam, a kapcsolatunknak véglegesen vége. Én 2014 augusztus közepén ismerkedtem meg
jelenlegi Párommal, akivel lassan 2 éve együtt vagyunk. Alperes ezt a mai napig
képtelen feldolgozni; rendszeresen irogatott, hogy az új társamnak majd csak
néhány napra kellek és eldob, majd, hogy úgyis vége lesz. A gyerekeknek alperes
úgy próbálta beállítani a történteket, hogy én felrúgtam a családi életünket,
miattam történt minden, és egyértelműen engem hibáztatott. Többször elhangzott a lányunk felé, hogy
„Anyátok megint a barátjához ment”.
Alperesnek már korábbi kapcsolatában is gondot okozott a
szakítás, azt sem elfogadni, sem feldolgozni nem tudta. … „bekattant és szélsőségesen kezdett
viselkedni” írta nekem egy volt barátnője, aki miatt korábbi családját is
otthagyta egy kamasz és 2 kisgyerekkel 1995-ben.
Alperes 2014 novemberében ismerte meg jelenlegi barátnőjét. 2015 elején tudomásomra adta, hogy amíg a
házában lakom, addig Ő egyetlen hétvégét sem fog otthon tölteni, ez így is
történt. Később már a lányunknak is írta, hogy „Költözzetek Anyátokkal a ..... vagy a Zolihoz”. A gyerekek ekkor már
sokat kérleltek, hogy költözzünk el, a lányom maga keresett az
interneten kiadó lakásokat, házakat.
Páromat a gyerekek 2015 nyarán ismerték meg, amikor már
mindketten egészen biztosak voltunk a kapcsolatunkban. Nem szerettem volna soha olyan helyzetet,
hogy a gyerekek évente-kétévente új partnerrel találkozzanak, azt lássák, hogy a felnőttek egyik kapcsolatból a másikba
vándorolnak.
Új társam is és a gyerekek is pozitívan fogadták egymást,
nagyon hamar létrejött az összhang. 2015 augusztusában már együtt nyaraltunk
négyen; igaz, ez csak úgy volt
lehetséges, hogy előtte Alperes is kötelezően elvitte nyaralni a gyerekeket
(különben velem nem jöhettek volna) a barátnője balatoni nyaralójába . Ezzel
részemről nem is lett volna probléma, de a gyerekek közül a nagyobb soha nem is
találkozott Alperes barátnőjével, nem ismerte, sőt, nem is közölte velük
alperes, hogy együtt, négyesben nyaralnak, mindössze annyit, hogy „egy másik
házba megyünk” (mint ahova korábban már jártak néha a Balatonnál). A gyerekekkel ezt mindenképp meg kellett volna
beszélnie, felkészíteni őket arra, hogy például máshol mások a szabályok és ott
ahhoz kell alkalmazkodni.
Mivel együtt négyen a gyerekek szemében is igazi család
lettünk új Párommal, ezért a hétvégék 2015 szeptemberétől közös programokkal
teltek. Alperes a hétvégéken és két hétköznap nem tartózkodott a házban, így új
Párom a gyerekek kérésére is ott maradt velünk ....ban.
2015 november végén Alperes kijelentette, hogy eztán minden
második hétvégét a gyerekekkel fog tölteni, aminek nem lett volna akadálya, de
egy-két program már hetekkel előtte fix volt
(születésnapi meghívás), és
Alperes nem vitte volna el őket, így újra hárított, hogy „legyen ez a hétvége
is a Tied”. Időközben kiderült, hogy Alperes kijelentése saját szavaival élve
„meggondolatlan” volt.
A gyerekeknek valóban szükségük van Apára. Egy olyan Apára,
akiben bízhatnak, akinek a szavaiban biztosak lehetnek, aki kiszámítható, aki
nem mondja le az előre tervezett délutánt. Akin látják, hogy tesz is értük
valamit, aki őszinte velük, előre megbeszéli a programokat, kivel, hogyan
töltik.
2016 február 6-án
éjjel a 12 éves lányunk annyit mondott az Apukája felé, hogy „sajnálom hogy ezt
kell mondanom, de nagyon keveset tettél értünk” (a rendőrök jelenlétében). Lányunkat rendkívül rosszul érintette,
hogy Karácsonyra az Apától két db, a
házban korábban felrakott képkeretet kapott becsomagolva ajándék gyanánt (a
képeket kiszedve) illetve 2016 január 1-én az Apa saját lányának hazudott a
telefonba, hogy hazaér este, majd 2 óra múlva ezt már letagadta, hogy ilyet nem
mondott.
A lányunknak a mai napig rendszeresen írogat, hogy „Anyád ellenőrzi hogy
miket írogatunk egymásnak”, holott a lányunk maga küld át egy-egy olyan részt,
amit az Apja ír.
Az elköltözés óta a tanítók egyöntetű állítása szerint is a
gyerekek nyugodtabbak, nyitottabbak lettek, a kisfiú is sokkal jobban tud
koncentrálni a tanulmányaira, pontosabb, figyelmesebb.
Ha az Apával töltenének sok időt, abban az esetben a
lányunkra egyfajta „partner/anyaszerep” hárulna, holott még gyerek. Nem lehet egy gyerekre akkora terhet pakolni,
amit Alperes tett kinyilatkoztatásaival az elmúlt időszakban és nem a gyereknek
megfelelő szinten tájékoztatja őket ráadásul úgy, hogy saját hibáiról mélyen
hallgat. Ha Alperes azt nyilatkozza például, hogy 2014 februárjában kötött
házassága nem névházasság, akkor minimum elvárható, hogy a gyerekeinek bemutassa őket, ez azonban
soha nem történt meg, sem a kisebbek, sem a nagyobbak felé. Az erkölcsi minta, amit Alperes sugároz a
gyerekek felé, az számomra nem fogadható el, ezt még volt felesége is osztotta
velem.
Alperesnek a szó klasszikus értelmében vett barátai nemigen
voltak; egy régi baráti házaspár, akikkel már nemigen tartja a kapcsolatot – az
évi 1-2x-i telefonálást „Hogy vagytok?” nem mondanám közeli barátnak. Eleve,
aki kicsit is el merte mondani a véleményét, azzal nemes egyszerűséggel
megszakította a kapcsolatot (mint pl. a vitatásában említett pszichológus
ismerőssel is). Volt barátjával – aki azóta elhunyt – annak barátnője miatt, egy félreértés miatt
szakították meg a kapcsolatukat. Alperes
a „barátaival” soha nem beszélt a magánéletéről, kizárólag általános dolgokról,
munkáról, politikáról. Alperes mindig elég egyoldalúan, egy-egy rövid
tőmondatban írt maximum azoknak az ismerőseinek, akik legalább hallomásból
tudtak rólam, a létezésemről; „A-nak barátja van és a házamban lakik” – de a
saját kapcsolatairól, a házasságáról természetesen említést sem tett. A házába nem hívott soha senkit, oda maximum
a nagyobb gyerekei jöttek illetve zömében az én barátaim a gyerekeikkel, tehát
az Ő „barátai” nem is ismertek engem,
rálátásuk sem a kapcsolatunkra nem volt, sem az Ő életére.
Alperes pénzügyei is rendkívül zűrösek, lévén 2008 eleje óta
nem volt jövedelme, adóbevallást nem is készített ezekre az évekre. Ha állítása
szerint legalább korábban rendben voltak a jövedelmi viszonyai, akkor hogyan
fordulhatott elő, hogy 2005 óta nincs fizetve csatornadíj és az így
felgyülemlett számlatartozás tavalyi állás szerint 350ezer forint felett van? 2016
áprilisában már vízkorlátozás miatt hagytak értesítőt Alperesnél, és a
lányunknak is elismerte pár napja, hogy azért nem tud nekik anyagi segítséget
nyújtani a táborhoz, mert a vízszámlát kell most részletekben.
A Bíróságon 2016 június ...-én
előadottakhoz a következőket fűzném hozzá:
1.
Alperessel való együttélésünk alatt is már számtalanszor
előfordult, hogy hivatalos levél érkezéséről szóló postai értesítőt egyszerűen
ignorált és nem vette át a küldeményt; a korábbi BT-jének címére (y helység)
érkező küldeményekkel ugyanez volt a helyzet (Cégbíróság, NAV). Alperes állítása szerint így 2016 február vége és április között
összesen 8(!) db értesítő nem érkezett meg:
-
2 db értesítő 5 nap különbséggel a .....Önkormányzattól a Birtokvédelmi Határozat ügyében, mely levél visszament a
feladónak; mivel az kézbesítettnek minősül 10 nap után, így Alperes az utolsó
nap utolsó órájában végül személyesen vette át a Határozatot.
-
2 db értesítő 5 nap különbséggel a ...... Családsegítőtől március végén-április elején, mely szintén visszament a
feladónak
-
2 db értesítő 5 nap különbséggel a Bíróságtól
részemre
-
2 db értesítő 5 nap különbséggel a Bíróságtól
Alperes részéről (hiszen azt írta, hogy a xxx- postán szóltak neki, hogy
küldeménye van….ez esetben arról is szóltak volna, hogy nekem is van…)
-
A postások mindig minden x utca y szám-re érkező
levelet bedobtak, azokat is, amelyek név szerint nem nekünk szóltak, ezekből is több összegyűlt
2.
Alperes kizárólag a gyerektartás összege miatt ragaszkodna
a 4/3-as gyerekelhelyezési megosztáshoz
(ki is mondja, hogy ennek arányában „fizetne” gyerektartást). Ugyanakkor a
táborok,ruházat, orvos, stb. kiadások még az együttélésünk alatt is csak engem
terheltek és ez a közeljövőben sem lenne másképp. El is ismeri, hogy étkezni az
Édesanyjához jár, főzni nem tud; a „nagylányom segít” kijelentés pedig nem tudom, hogy vehető komolyan, amikor
a nagylánya a városban él és dolgozik, nem napi szinten jár -ba.
Az említett 200l-es fagyasztó a mai napig tele van
élelmiszerekkel (részben sok éves élelmiszerekkel), melyekhez Felperes nem is nyúlhatott, mondván, azokat
Alperes vásárolta, így számomra értelmezhetetlen Alperes azon kijelentése, hogy
azok nem-felhasználása nem neki róható fel.
3.
Az elmaradt találkozás 2016 május 5-én történt. Annyit
jeleztem Alperesnek, hogy a kisfiúval a városban ebédelünk 4-en (Párommal és
lányommal együtt), ott 14-14.30 körül átveheti
az Árpád hídnál és majd este 8-ra megyek érte. Ez nem 1-1,5 óra, hanem
minimum 5 óra az utazást leszámítva – még mindig több, mint a ...utcai kapu
előtt 15 perc (ahogy Alperes állítja). Alperes azon kezdett el gondolkodni,
hogy miért nem a ...úton ebédelünk és esetleg már nem is ott lakunk – majd
azzal a kifogással, hogy csak ... útról hajlandó elvinni és odahozni a
kisfiút, a programot lemondta.
Ezek után június 3-án jeleztem, hogy ebéd után lenne kedve
átmenni a fiunknak és 16 órától szülinapra hivatalos, elvinné –e, de ez sem
volt alkalmas (ez valóban 1-1,5 óra lett volna). A kisfiú nem akart nála aludni
és ebédelni, ezért arra valóban én mondtam nemet, hogy szombat este ott aludjon
és vasárnap délután hozza vissza. Június
8-án megint mehetett volna a kisfiú ebéd után, jeleztem Alperesnek, de ekkor megint nem volt alkalmas. Amikor neki nem alkalmas, akkor mindig
megértést vár és várt el, amikor nekünk alakult program – pl. szülinapi
meghívás több is volt az utóbbi időben – akkor mindig az a vád ért, hogy én
szándékosan nem akarom, hogy menjenek vagy direkt keresztbe szervezek. Ha egy
héttel előbb szólt a lányom, hogy mikor ér rá Alperes, akkor „Honnan tudjam mi
lesz jövő héten?” választ kapott, ha 1-2 nappal előtte, akkor már véglegesített
programja volt és azért nem ért rá.
4. Új Párom lehetőség szerint aktívan részt vesz a gyerekek
életében, amit a gyerekek is igényelnek, így valóban jeleztem, hogy pl. Farsangkor
is ott lesz – eleve több szülővel rendszeresen összejárunk, a gyerekek
játszanak, grillezünk a kertben, társasozunk, aktív társasági életet
élünk. Alperes elvárása előző
feleségétől (akivel 3 gyermeke született) korábban az volt, hogy egy baráti viszonyt
akart kiépíteni az Ő új párjával illetve volt feleségének aktuális párjával –
de jelen helyzetben annak ellenére nem volt erre nyitott, hogy részemről semmi
akadálya nem lett volna. Az zavarja az
Alperest, hogy új Párom eljön velünk a közös iskolai eseményekre, de az nem,
hogy anyagilag is próbál kicsit besegíteni, ha már Alperes nem támogat?
A Bírónő által javasolt pszichológusi vizsgálatot a
szülőkre és a gyerekekre nézve is
maximálisan támogatom illetve a környezettanulmányt is szorgalmaznám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése