Szerencsére a címmel ellentétben a házasságkötés nem jött létre soha, legalább ennyivel kevesebb nyűg és intéznivaló....
2001-ben ismerkedtünk meg Randivonalon...most így utólag visszaolvasva néhány levélváltást, elég üres, semmitmondó dolgokról. Küldött egy képet emlékszem, ami nem is tetszett, úgyhogy nem is írtam vissza, majd jött a reklamálás, hogy miért nem jelentkezem egy új kép kíséretében. Az már tetszett és visszaírtam. Itt követtem el az első hibát. A következőt meg ott, hogy két hónap levelezés után az első személyes találkozó utáni napon beköltöztöm hozzá. 29 voltam, ketyegett az a fránya biológiai óra, meg hát jó lett volna már megállapodni valahol.
Végül is elvoltunk; mondhatnám, az első 2 évben ki sem keltünk az ágyból, bár ez így nyilván nem teljesen igaz...én fél évet keményen dolgoztam, a másik fele nyaralás volt. Így könnyű. Az fel sem tűnt, hogy úgy jár el valahova, hogy hónapokig nem érkezik érte bevétel - de végül is jól ment akkor, nem foglalkoztam ilyen kérdésekkel.
Az első pofon akkor ért, amikor a közösen használt számítógépen találtam egy levelet, szintén Randivonalas ismeretségnek irta, hogy még nem találta meg az igazit. Amivel nincs gond, nem feltétlenül él azzal az ember, aki az "igazi", de szarul esett. Az egyértelműen látszott - csak a tudatomig nem jutott el - hogy nem tud (nem akar) csak úgy véget vetni ismeretségeknek, mint ahogy én tettem.
A következő év nyara sok melóval telt, elvoltunk, ősztől kezdődött a nyaralás, utazás időszaka. Karácsonykor már arról álmodoztam, hogy a következő Karácsonyt már hármasban tartjuk - ami meg is valósult, bár a terhesség időszaka alatt már érkeztek a további pofonok és viharfelhők.
Különös SMS-ek a telefonban, elsuttogott szeretlek valakinek; évődések skype-on, majd 8 hónapos terhesen ki lettem rakva az utcasarkon amíg elugrik a (nő) ismerőséhez. Másnak ennyi már rég kiverte volna a biztosítékot...
Az egyetlen esemény, amikor teljes valójában VELEM és MELLETTEM volt, ahogy barátnőmmel beszéltük éppen, az a lányunk születése volt. Se előtte, se utána nem éreztem. Első gyerek lévén, megküzdöttem én is az "eleget eszik-e", "miért üvölt naphosszat" gondokkal, amit zömében egyedül vittem véghez, Ő ugyanis az esték zömét a haverjával töltötte. A mélyrepülés a lányunk fél éves kora körül indult, az első elég határozott visszautasítással. Innentől kezdve hullámzott az életünk, hol jobb volt hol rosszabb, Ő hol eljárt valahova dolgozni hol nem....néha úgy éreztem, azért kellett hogy valahol lehessen netezni és szextársat keresni (utólag azzal magyarázta, hogy a haverjának nézelődött).
2005-ben további mélyrepülés, majd 2006-ban a sors iróniájaként az hívott minket egy buliba, akivel félreérthető helyzetekbe került néha. Ezen a bulin ismerkedtem meg egy sráccal - abszolút bosszúhadjáratnak indult, tudja meg milyen érzés - akivel végül össze is jöttünk, ha nem is túl hosszú időre....Ekkor borult ki először - és próbálta menteni a menthetőt. Végül a mellékvágánynak a gyerek miatt vége lett...úgy-ahogy helyrerázódott a kapcsolat. Nem volt jó ötlet, akkor kellett volna menni, ha nem is a másikkal feltétlenül, de el.
Következő évben a Tesóprojektre gyúrtam, ekkor futottam össsze egy volt barátommal. Jókat dumáltunk, de semmi több nem volt - ennek ellenére kaptam a gyanusítgatásokat, hogy Ő akadályozta meg a srác feleségével hogy nem lett több. Vicc.
Ebben az évben vettük fel a hitelt a házra, mert két gyerekkel húzós lett volna olyan körülmények között lakni. Ha akkor azt mondja bárki, hogy nem fog többet dolgozni, hülye lettem volna belemenni....
Itt kezdődött a se Vele se Nélküle időszak....míg 3 éve ki nem mentem a gyerekekkel külföldre. Jó volt nyugi volt, néha jött. Gyerektartás az nem jött, akkor már 4 éve nem dolgozott és az Anyja tartotta el (meg én). Hol együtt voltunk hol nem, a tavaly Karácsonyt durcában de egy fedél alatt töltöttük, rákényszerített; pedig akkor neki már elindult egy másik kapcsolata, mégha nagyon az elején is volt.
Februárban hazajöttünk, akkor részben túlfűtöttség miatt is, összeborultunk...azt hittem, lehet belőle valami, bár gyorsan kiderült egy-két dolog, meg akkor már a "barátnő" is járt és aludt itt...a közös ágyunkban.
Viharos 2 hét után fájdalmas elválás - gondoltam én naív - majd kiderült, hogy párhuzamosan folytatódott minden a barátnővel.
Igy ment ez kereken 4 hónapig; holott közben kétszer is volt kint nálunk és a legnagyobb rendben tűnt minden; de amikor nem sokkal hazaérkezésem előtt még idehívta a házba éjszakára, akkor az teljesen betette nálam a kaput.
Azóta megy a harc...beszólások, kizárások, költözz el, maradj itt...ez megy napi szinten.
Nekem jött a nagy szerelem, amit amikor megtudott, persze egyre nehezebben tolerált - ja hát igen ,a fagyi visszanyalt....úgyhogy Ő most küzd ezerrel (miközben már Ő is másnál tölti az éjszakát, vicces ez is); hogy visszaszerezzen, és nem fogja fel, hogy esélye sincs....
Én olykor gyomorideggel küszködve vagy éppen harcedzetten beszólok olykor....ezekről a napokról irogatok, jobb híján....
